Nagyerdei Református Egyházközség

Debrecenben a reformáció korától évszázadokig egy egyházközségi szervezetben éltek a reformátusok. A lakosság gyarapodásával újabb templomokat építettek a folyamatosan kialakított egyházrészek számára. Az Egyetemi templom alapkövét 1939. április 27-én tették le, és 1942-ben szentelték fel az épületet. A Debreceni Egyházmegye a város belterületén 12 jogilag is önálló egyházközséggé szervezte 1949-től a korábbi egyházrészeket, meghatározva azok szolgálati területét, épületeit, lelkészeit. Így lett az Egyetemi templom jogilag a Debrecen Nagyerdő-Egyetemi Református Egyházközség tulajdona. A templom kettős funkciót töltött be, egyrészt az egyetemi ifjúságot szolgálta, hiszen akkor még a Hittudományi kar az állami egyetem szerves része volt, másrészt a városrész gyülekezetének volt az otthona. 1949-ben azonban az államosítások, majd a diktatúra ideológiai hatása miatt ezen a kiemelt helyen egyre nehezebb volt a hitélet gyakorlása.

A 70-es évek elején, a diktatúra erős politikai nyomására az Egyetemi templom adásvételi vagy csereszerződés nélkül állami kézre került. Az eljárás ellen tiltakozó gyülekezet lelkészét, Éliás Józsefet az akkori hatalom kényszernyugdíjaztatta. Utódjára, dr. Kormos Lászlóra várt az a nem könnyű feladat, hogy az 1975. október 31-én felszentelt, eredetileg 280 személyes Bolyai utcai templomban – mely csak 25%-a az Egyetemi templomnak – kialakítsa a gyülekezet új életrendjét.